|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.20. 10:05 - |
|
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
A hugi elégedetten nyújtózik el a parton. - Végre elmentek! Olyan unszimpatikusak, hogy az már fáj... - nyüszögte, majd felkelt és belement a vízbe. - Gyertek be ti is! - mondta a nőstény.
|
-Szép volt...-*Suttogta elismerően maga elé Toshiya Hope és Gonosz harca után. Majd feltápászkodott, már, ülő helyzetéből és az erdő felé lépett. Küldött egy bíztató és egyben "majd még találkozunk" pillantást Hope felé és belépett a bokrok közé. A mostmár rendesen kiismert terepen árnyékként suhant el. Azért ment el mert esélyt akart hagyni Hope-nak, hogy barátokat szerezhessen. Neki igazán nem volt kedve ilyen népes társaságban lenni. Ilyen "összejövetellekkor" vagy túl jelentéktelennek vagy túl jelentősnek érezte magát. Nem félt vagy ilyesmi egyszerűen csak... Ment a saját feje után...*
//folyt. köv. titooook! na jó... még én se tudom... xD// |
-Meghívtok a keresztelő buliba? Hehehe! Nem!-* utánozta először Hamlettet, majd komolyan folytatta.*- Nem lesz itt semmiféle kereszt... mi az a keresztelő buli? Mindegy is!-* mondta, majd Szépen lassan Hamletthez sétált. Ráállt a két első mancsára és föléje magasodott.*- Na most szórakozz, ha mersz!-* kuncogott. Nem állt szándékában bántani.*
|
*Hamlet unott fejet vágva összeütögette a mancsait*-Bravó, meghívtok a kersztelői buliba?-*kérdezte*
|
*Hope mosolyogva Rozslára nézett. A végszót várta... Becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. Felizzott. Teljes erejéből támadást mért Gonoszra.*
*Gonosz vette az adást és félre ugrott. Egy gyors párbaj alakult ki köztük. Pár perc múlva egy kör közepén álltak lihegve. Körülöttük tűz volt. A tűz lassan kialudt.*- Jó voltál.-* lihegte Gonosz.*
*Die már nem izzott.*- Te is.-* válaszolta.*- És mától Hope a nevem! A Diet csak csatákkor fogom használni!-* büszke volt magára. megküzdött új nevéért.*
|
Rozsla furcsálva nézte Diet/Hopet, amikor rákoppintott az orrára.- Mit képzelsz...? - morogta magának, majd vigyorogva nézett Hamlettre.
|
*Die felállt Toshyia mellől. Rozslához lépett és gyengéden az orrára koppintott.*- Ne ugass! Az kutyáknak való!-* majd Gonoszhoz lépett és átölelte.*- Képzeld, új nevem van. Hope... Remény... mától nem halál... De ha akarjátok, szívesen tartok bemutatót...-* mondta, majd a levegőbe röppent. Ott várta a választ.*
|
-Hali-*mondta Hamlet, és egy ideig csak bámulta Diet, amjd hirtelen kibukott belőle*-Ugye, nem fogsz felfalni?!-*ahogy kimondta, már meg is bánta. Újra leég Rozsla előtt -.-*
|
Hamlet, Rozsla és Witorina kedvtelenül idevonszolta magát. A nőstény a tó partjához ment és kortolyt belőlle egy keveset. Rozsla meg leült ér csak nézte a tájat. - Üdv... - vakkantotta oda.
|
-Itt is volnánk.-* mondta kicsit lihegve Gonosz Tűz. Die-hoz fordult. *- Szia! Remélem, nem baj, hogy ide hoztam néhány farkast, akik kíváncsiak a hatalmas erődre...-* fejével Hamletékre bökött.*
|
-Hope... szép név. A szüleim biztosan örülnének, ha ilyen szép nevem lenne.-* mosolygott. Nagyon boldog volt... mint még soha.*
|
-The light of the hope, since you are it's... if the wounds hurt only be hoping and I will be there in order to heal it... since you are it's... the light of the hope: a change of beam which one breaks through the darkness, the unavailability... your dreams come true... (A remény fénye, hiszen te vagy ez... ha fájnak a sebek csak remélj és én ott leszek, hogy meggyógyítsam... hiszen te vagy ez... a remény fénye: egy apró fénysugár mely áttöri a sötétséget, az elérhetetlenséget... az álmaid valóra válnak...)-*Dúdolta Toshiya.*-Hívhatlak Hope-nak?-*Érdeklődött végül.* |
-Nincs. Talán... Halál. Ez a nevem jelentése. De ezt nem merték kimondani. Ezért használom a becenevem: Die. De örülnék, ha kapnék egy olyan nevet, ami nem emlékeztet a szüleimre...-* a másikra nézett. Leült mellé. Nem szólt többet, várta a választ.*
|
*Toshiyanak, mint mindig, most is gyors volt a felfogása de nem szólt semmi, csak továbbbra is a hátán feküdte nézte az eget. Végül, mikor a csend már kezdte idegesíteni, felmorrant.*-Fáj a fogam...-*Grimaszolt egyet Toshiya, de aztán csak halványan elmosolyodott Die értetlen arcán.*- Van beceneved?-*Kérdezte hirtelen.* |
-Hát rendben... Keresek magamnak olyanokat, akik a barátim lehetnek... Ha találok olyanokat...-* Toshiya-ra mosolygott. *- Mindent megteszek majd, hogy valakit a barátomnak mondhassak...-* Nevet nem árult el. De a mosolyából ki lehetett találni, kire célzott... *
|
*Toshiya halál nyugodtan nézett Die-ra.*-Mint mondtam mindenkinek meg van a maga helye. Nem tudom neked hol van, de szerintem maradj nyugodtan itt. Engem sem fogadott el senki, de nem bántam, mert valahogy nem tudott érdekleni... Mindenféle módszert felhasználtam, hogy magamra hívjam a többiek figyelmét, de a vége eléggé furcsára siekredett... Végül lett egy farkas akit szerethettem, de őt elvették tőle... Aztán lett egy farkas akit a barátomnak mondhattam, de őt én üldöztem el magamtól... Utána lett valaki aki elfogadott, de őt alig láthatom... Bocsánat, hogy így magamról beszélek csak.-*Szabadkozott, de evvel az egésszel valami teljesen másra akart célozni és nem sajnáltatni magát.*-Én amúgy teljesen megértelek, de tudod mit... Adj még egy utolsó esélyt ennek az életednek. Nem veszítesz rajta semmit és próbáld meg máshogy átlátni a dolgokat: ne olyanoknál keress társaságot akiket biztos nem érdekelsz...-*Mormogta lehunyt szemmel, mert egyáltalán nem az ő stílusa volt ez a lelkizés.* |
-Azért! Mert akkor kevesen ismernének és nagyobb eséllyel találnék új barátokat... És nem olyanokat, akik megtűrnek maguk között, hanem olyanokat, akik szeretnek is! Érted már, miért akartam eltűnni egy jó időre?-* Die kérdő szemekkel nézett társára. remélte, hogy az megérti őt.*
|
-Nem értelek... Miért lenne jobb új életet kezdeni? Attól semmi nem változna hiszen még annyi farkast sem ismernél mint most. Még magányosabb lennél.-*Tűnődött el Toshiya miközben leheveredett a partra.*-Amúgy ne bízd el magad de... valami megragadott a személyiségedbe. Régen én még öngyilkos akartam lenni, de aztán valaki megtanított valami fontosra: mindenkinek van helye ebben az univerzumban...-*Mutatott mancsával az egyre sötétedő égboltra.*-...csupán mindenki máskor talál rá. Van aki egy másik személyben, van aki önmagában és van aki valami egészen másban...-*Magyarázta és lehunyta szemeit.*-Mi a fenéért beszéleg én ilyen baromságokat?!-*Fakadt ki hirtelen.*-K.O.... Kész... Tök homály... Asszem lekapcsolódott a fény... Új villanykörte kell...-*Morgott.* |
-Tudod... Azért hazudtam, mert gondoltam, elúszok a víz alatt a túlpartra és eltűnök... örökre.... aztán új életet kezdek és nevet változtatok. De ez nem jött össze... Mert ott a víz olyan nyúlós volt és ragacsos! És nem volt benne elég oxigén... abban nem tudtam úszni.-* mondta Die és kiúszott a partra. Megrázta a bundáját és úgy folytatta tovább.*- Szóval téged tényleg érdekelt, hogy mi lesz velem? Eddig ilyet még senki nem csinált... nagyon köszönöm!-* mosolygott Toshiya-ra. Eddig senki nem látta őt mosolyogni.*
|
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
