|
Témaindító hozzászólás
|
2008.12.26. 20:49 - |
Az idéző sziklánál a halandó farkasok szokták megidézni a szellemeket. |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Rouge bizonytalanul bólintott, és követte a vörös hímet.*
//folyt. ugyanott.... hosszú reag volt, de nem volt ötletem XDXD//
|
*Értelmetlen tekintet. Összeszorította szemeit, gyorsan megrázta a fejét, majd ismét Rouge-ra nézett. A közeli tócsába tekintett, de ekkor mély morgás tört ki belőle, egyenest a képmására. Minden rendben... mondhatjuk. Visszament társához, majd szólt neki.*-Szerintem... mehetünk.-
//Blood vissza a falkaterületre//
|
*Rouge megkönyebbülten sóhajtott egyet. Az életveszélynek jelenleg vége. Viszont mikor Blood ránézett, látta, hogy az egyik szeme szürke. Rouge összeráncolta a homlokát...Ez nem stimmel.*-ÖÖ...Blood...Örülök, hogy ismét magad vagy, de tudsz róla, hogy szürke a bal szemed?-*tette fel a kérdést óvatosan, hátha Bloodban még maradt valami Bodaruból, és netalántán felingerli a kérdés.*
|
*Blood magában felnyögött, s legszivesebben Rouge képébe vágta volna: "Te ökör, nem látod, hogy épp ezen ügyködök!?". Közben farka valamlyest visszakapta régi szinét,s lábai alsó fele is már valódi fekete színükben pompázta. A csatlós még mindig harcolt azonban. Ismét ugrott, támadott, de Rouge sikeresen kitáncolt előle, így a másik hím mögött lévő köbe verte be a fejét Bodaru. Blood viszont már majdnem teljesen a régi volt, a kötél, a bundája, csak a szeme nem... felkelt, kirázta bundáját, s a másikra tekintett.*-Azthiszem, megvolnánk...-*Valami viszont nem volt a régi. Bal szeme szürke maradt, bát ezt a vörös hím nem vette észre, csupán érezte, hogy azzal a szemével valami nem kerek. Megrázta fejét, de csak Rouge közölhette le vele, hogy a szemében megmaradt valami Bodaruból.*
|
*Rouge tudta, hogy muszáj lesz kitartania, ha meg akarja menteni Bloodot.*-Jager csak azokon az elméken uralkodhat, amelyek gyengék, és meghajolnak az akarata előtt-*mondta zihálva Bloodnak. Próbálta felidézni azokat a tanításokat, amiket egykoron egy bölcs farkas tanított neki.*-Ki kell zárnod az elmédből Jagert!-*sürgette a másikat, miközben igyekezett eltáncolni a félelmetes fogak elől. Sebeibe újból belehasított a fájdalom. Rouge kissé szédült, de még messze volt attól, hogy feladja.*
|
*Blood semmit sem hallva ugrott egy sziklára, s nagyobb lendülettel elrugaszkodva ismét támadott, félelmetes agyarait mutatván, s ülvöltve.*-Meghalsz!-*Kiáltotta Bodaru, s amennyire tudta, mart bele a másikba. Hogy hova, azt maga sem tudta, mivel nem célzott. Szeme viszont Bloodé volt, ahogy larmai is. A sárga fény tehát ott úszott szeme után, mely elárulta, valamennyire már ura volt saját magának. Farka hegyén pedig hirtelen megjelent krémszín pedig árulkodott is erről...*
|
*Rouge igyekezett kivédeni a támadásokat. Sejtette, hogy Osiris nem tud segíteni nekik.*-Meghalsz, csatlós!-*morogta, de nem támadta meg Blood-ot. Bízott a barátjában.*-Gyerünk, Blood! GYŐZD LE!-*ordította.*
|
*Belül az igazi Blood már teljesen összehúzta magát, nem akarta végignézni, hogy mit tesz társával a csatlós. Ez pedigdühödten felmorgott.*-É Jager csatlósa vagyok... és nem hagyom, hogy megöljetek!-*Üvöltötte dühödten, s ismét a hímnek ugrott. Ahol csak érte, belemart a másikba, de fürge mozgása miatt kevesebb seb érhette, mint Rouge-t. Fehér karmai viszont már előtűntek, ahogy a valódi Blodspill minden akaraterejét összeszedte.*
|
*Rouge felordított, minden erejével igyekezett ellökni a hatalmas hímfarkast.*-Mit csinálsz? Elfelejted miért vagyunk itt? Térj magadhoz!-*üvöltött, igyekezett távol tartani magát Blood agyaraitól.*
|
*Blood bólintott, majd szemét összeszorítva hívta apját.*~Apa, kérlek, gyere... szükségem van rád...~*Ösztönösen felvonítot, úgy, ahogy Swiftkill is tete egyszer. Reménykedett benne, hogy apja eljön. Viszont, ha sikeredett volna, akkor is kitört. Sárga szeme ismét feketeségbe burkolózot, s vicsorítva ugrott Rouge-nak. Fehér agyarai belemartak a hím ezüstszürke bundájába, mancsai dühödten döntötték le a másikat.*
|
*Rouge megérkezett Bloodspillel az oldalán az idéző sziklához. Gondolatban Osirist hívta, de a hívásra elutasítást érzett elméjében. Kétségbeesetten bámult maga elé, majd Bloodhoz fordult.*-Blood, szólj te hozzá! Rám nem hallgat-*kérte a farkast*
|
*F.A. halkan felkuncogott.*-Megyek...-*Állt rá végül a dologra és követte Coolt.*
//folyt. köv. u. o.// |
-Nem, nem megyek még el. Mármint elmegyek, de meg akarlak kérni valamire... Kérlek gyere el velem! Nem merek egyedül az emberekhez menni... Nem mintha annyira félnék, de ők olyan mások! És mi van, ha megijedek és mind jégkockában végzi? Szóval jössz-e, vagy sem, én elindultam. Ha akarsz, gyere utánam. Ha nem, nem. Én az orrvadászok tanyájához megyek... ha máshol nem, ott biztosan lesznek emberek!-* mondta, és elindult.* // Folyt. orvvadászok tanyája//
|
*F.A. csak mereven bámult Cool után. Nem volt mersze megszólalni, de végül csak rávette magát néhány szóra.*-Öhm... Cool... Jó volt megismerni...-*Rebegte végtelen szomorúsággal és magánnyal a hangjában. Szeme még azt a felszínes, hazug csillogását is elvesztette.*-Gondolom most elmész... Meg tudlak érteni... Ég veled...- |
*Cool még egy darabig bámulta azt a helyet, ahol Ilian állt. Feltette magának a kérdést: és hol vannak az emberek? De végül arra jutott, hogy elindul. Valahol csak lesznek...*
|
*Ilian megrázta a fejét*-Ez a múlt.-*Felelte és végignézett Cool-on.*-De magadnak kell kiderítened, hogy mi történt.-*Mondta és Coolra mosolygott*-Sajnálom, de korlátozott a hatalmam. A törvény még egy szellemre is vonatkozik.. De annyit mondhatok, amire te is biztos rájöttél, hogy az emberekhez kell menned, ha meg akarod tudni mi is történt...-*Ilian eltűnt, és a köd lassan vele együtt elszállt*
|
*F.A. lehajtotta fejét és tudta, hogy ez most nem rá tartozik, ezért úgy döntött, hogy nem is zavar tovább. Egyáltalán nem hitte, hogy Cool igazán törődne vele... Talán csak remélte, hogy végre lehet valakiije, de ezt még magának sem akarta bevallani.* |
*Cool kissé nevetve válaszolt.*- Nem... Azért annyira még egy démon sem ostoba, hogy csak ennyi miatt zargasson egy szellemet!-* itt kicsit körül nézett és halkabban folytatta tovább, hogy csak Ilian hallja, mit mond.*- Múltkor különös álmom volt. Sokat gondolkodtam rajta. Egy házról, emberekről, egy gyerekről és... a gyerek egy farkast tartott a kezében, aki úgy nézett ki, mint én. És azért csak egy szellemhez fordulhatok, mert a többiek biztos kiröhögnének! Szóval.. tudod, mi volt az? Van egy testvérem? Vagy az a múltam lett volna, amire nem emlékszek? -* Cool teljesen tanácstalanul nézte a szellemet. Remélte, hogy az válaszolhat.*
|
*Köd ereszkedett le, és megjelent Ilian*-Sajnos, ilyen magánjellegű információt nem kzölhetek veled a beleegyezése nélkül-*vonta össze a szemöldökét Cool előtt*-De igen...Voltak sötét titkai-*mondta halkan, és szigorúan Coolra meredt*-Csak ezért merészelted zavarni a nyugalmam?-
|
//hahóóóó! valaki szánjon meg már minket T_T lefagytunk! lool.// |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
