|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.16. 18:34 - |
Ennek a kunyhónak a legendáját szinte mindenki ismeri...A kunyhóban egy öregasszony lakott, még nagyon régen. Azt beszélték, hogy boszorkány volt... Egyszer egy szép reggelen a öreg mehalt. Vagy eltűnt -senki se tudja- mivel a holttestét sehol sem találták. Egy kíváncsi vörös farkas- aki inkább rókára hasonlított- úgy döntött, hogy bemegy a kísértet- kunyhóba. Egy nő sikoltását hallották. Minden teliholdkor lehet hallani, a vörös farkas szellem vonyítását a kunyhóbol. Vele együtt szól a nő sikolya... Az a legfurcsább a dologban, hogy a kunyhóbol még mindig füst száll ki... Pedig Mimi -az öregasszony- már, halott... |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
// külvilág és azon belül tisztás ;) // |
// hol van Toshiya? *-* // |
*Rain a nyakláncra pillantott és szorosan behunyta a szemét. Most döntött úgy, hogy megkeresi Toshiyát*
|
*Dante nagyon unta a fejét és valami újfajta fojtogató érzés is költözött lelkébe. Eszébe jutott Greenrive és bár Rainra csak barátként gondolt nem volt benne biztos, hogy Green el lesz ragadtatva ettől a kis találkozástól, főleg nem, ha megtudja. Felállt és szinte cél nélkül elindult.*
//folyt. köv. Hold. sz. t.// |
-Nem-*Mosolygott Rain, és az Ezüstfalka felé vette az irányt*
|
*Dante Rain-re nézett és már épp nyitotta volna a száját, de aztán úgy döntött, hogy a nőstény életébe neki nincs beleszólása. Nyugodtan hallgatta végig Rain mondanivalóját és közben a csillogó nyakláncot fürkészte tekintetével.*-Persze... Találkozhatunk, majd...-*Mondta, mert egyáltalán nem tartotta helytelennek a dolgot.*-Viszont, ha mégis visszamennél a Death falkához akkor vigyázz magadra.-*Tette még hozzá, majd felnézett Rain arcára.*-Gyűlés van... A falka társaid már biztosan keresnek. Köszönök mindent...- |
-Hm.. nem tudom...-*Nézett maga elé Rain*-Lehet, hogy nem. Lehet, hogy csak azért, hogy megtudjam ott születtem-e... De... Toshiya nem lát szívesen, így gondolom, hogy akkor nem erőszakolom rá magam...-*Félre nézett*-Olyan jó veled lenni!-*Mondta könnyedén*-Holnap ráérsz? Elmehetnénk valahova..
|
-Hát van egy régi történet... De ebbe most inkább nem mennék bele. A lényeg az, hogy ez a hely nagyon közel áll a szívemhez és a múltam miatt képtelen vagyok elszakadni tőle. Talán egyszer majd sikerül tovább lépnem... De... Most még nem.-*Vonta meg a vállát Dante.*-Akkor visszamész? Mármint Toshiya-hoz...-*Érdeklődött, egyrészt azért, hogy elterelje a témát másrészt azért, mert tényleg érdekelte.* |
*Rain különösen megnyugtatónak érezte Dante közelségét..*-Nem is tudom.. -*Motyogta majd szorosan behunyta a szemét. egy nagyot sóhajtott, majd kinyitotta a szemét*-És... Te most magányos vagy?-*Kérdezte Dante-re pillantva*-Hogyhogy a régi kunyhóhoz akartál jönni?-
|
-Rain... Nyugodj meg...-*Dünnyögte kedvesen Dante és közelebb húzódott a nőstényhez és orrát annak vállába fúrta. Csupán meg akarta nyugtatni...*-Én minezekről nem tudok, de biztos jó oka volt rá... Vele kell beszélned... Már, ha még akarsz, mert én a te helyedben hagynám az egészet.-*Mondta és utolsó mondatánál kicsit félre nézett.* |
*Mivel Szürkemancs látta hogy itt nincs már rá szükség, megfordult, és a falkája felé vette az irányt*
|
-De ha ennyire kiakadt, hogy elvittek, akkor miért volt ilyen velem? Miért nem keresett? Miért...?-*Rain a sírás szélén állt*-Engem nem engedtek el, de ő bármikor eljöhetett volna...-*Motyogta a földet bámulva*
|
-Hogy Kaoru mit csinált arról fogalmam sincs... Toshiya-tól kérdezd. Igaz ismrem Kaorut, de aligha váltottam vele egy szót. Toshiya, pedig... Régebben még mikor én is Eram-hoz szegődtem néhány hétig az egyik legjobb barátom lett. Mindig is különleges egyéniségnek tartottam és valahogy akkor kicsit másabb volt még... Meg kell hagyni volt néhány furcsa dolga. - *Nevetett fel az emlékekre Dante.*-Nem azonnal az eltűnésed után lett ilyen morcos, csak szépen fokozatosan. Legalábbis ezt raktam össze a beszélgetésetekből. Aztán mikor faképnél hagytam Eramékat teljesen eltávolodtunk. - *Vont vállat.*-De amint láttam nem lenne olyan nehéz vissza hozni a régi Totchit. Bár most nagyon magányos biztos örülne, ha lenne valaki aki fogallkozni vele.-*Révedt el Dante, de nem volt olyan biztos ebben, viszont kizártnak se tartotta a dolgot. * |
*Damion Meera után vágtatott.*
//foylt. köv. u.o.// |
-mit csinált ez a Kaoru vagy ki??-*Kérdezte Rain és mélyen Dante szemébe nézett*-Honnan ismered Toshiyát?-*Tudta hogy elég hülyeség, így kikérdezni Dantet, de most nem ért rá szabadkozni. mindent meg kellett tudnia Toshiyáról.*
|
-ó, igen, köszi!-*Mondta és nekiiramodtak a lélekszikla felé* // folyt. lélexikla//
|
*Damion ijedten pattant fel és megrázta bundáját.*-Izé... Hali...-*Motyogta.*-Sajnálom... Meera miattam késett. -*MOndta kicsit bűnbánón, mert tudta, hogy a nősténynek fontos ez az egész.*-Meera elkisérjelek?-*Kérdezte hirtelen.* |
*Szürkemancs érkezett a kunyhóhoz száguldva. Mikor meglátta Dantét és Raint, gyorsan kikerülte őket...Ekkor meglátta akit keresett*-Meera! Meera!-*kiáltotta.*-Gyere gyorsan! kezdődik a léleksziklai szertartás! Te sámántanonc vagy, ott kell lenned!-*zihálta*-Junara már el is indult!-*észrevette Damiont*-Szia...-*köszönt neki tétován*
|
*Dante nem akart hazudni Rainnek, ezért megadva magát ezt mondta:*-Igen...-*Hangja halk volt és közben mereven a nőstényre nézett.*-Még régebbről ismertem őt is és Kaorut...-*Hadarta gyorsan mintha csak azt remélné, hogy így előbb szabadul ettől a kérdéstől.* |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
