|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.27. 18:15 - |
Bárki megpihenhet ebben a házikóban. Aloita áldása alatt áll, és az ételek az asztalon mindig újra töltődnek...Senki nem sajátíthatja ki, mert akkor a szellemek átka száll rá. |
[45-26] [25-6] [5-1]
-Nem kösz.Ne, vagyok éhes.Örülök a találkozásnak Aliéna..Én Sunwool vagyok.*Mondta csedesen.* |
Aliéna barátságosan a farkasra mosolygott. - Nem vagy éhes? Foghatok neked valamit. - ajánlotta fel Sunwoolnak. - Egyébként hogy hívnak? Én Aliéna vagyok.
Neome közben a kunyhó sarkánál hallgatózott. Elfintorodott Aliéna kedves hangnemén. A nőstény mindig is ilyen volt. Neome nem értette, hogy lehet ilyen jó. Mindenkivel kedves. Ártalmatlan.
Neome rádöbbent, hogy ha a nőstény így viselkedik a mai világban nehezen fog majd megélni. Valakinek vigyáznia kell rá. És az Neome lesz. Egyéb feladatai mellett...
|
*Elégedetten jegyezte meg magában, hogy úgy látszik, sikeresen átverte a farkast. Apró vigyor kúszik a pofájára, ahogy azon tűnődik, milyen sok mindenkit vezetett már az orránál fogva. Látta, hogy a hím is próbálja elfojtani a vigyorgását, kevés sikerrel.*~Haha, mi olyan vicces, ha?~*Morogja magában, és hirtelen megint morgós hangulata támadt.* - A madarak csiripeltek rólad. - *Veti oda cseppet sem barátságosan, miközben gyorsan feltápászkodik a földről, és kipillant az esős erdőre. Semmi kedve elázni, de itt nem bír tovább maradni, úgy érzi.*
 |
*Death körbepillantott a helyiségben. Idegesítette a sok farkas, főleg az a fekete, aki olyan furcsán bámult rá. Nem bízott senkiben, főleg nem ezekben az időkben. Egyébként is érzékeny idegei pattanásig feszültek. Ha itt támadnának rá, könnyen sarokba szoríthatnák. Death kényszerítette magát, hogy maradjon. Maga sem tudta, miért. Valamiért meg akarta ismerni azt a nőstényt. A lelke mélyén Death mindig is kíváncsi volt.*-Szóval Mystic. Örvendek. Hallottál már rólam? Ez érdekes. Mégis kitől?-*igyekezett elfojtani egy jókedvű vigyort. Végül is, csekély semmiség, hogy ő maga robbantotta ki az elmúlt század legnagyobb csatáját...Lényegtelen...^^*
|
*A hang felé fordította fejét.*-Hosszú történet...Ha levenném a kötést a szemeből csak valami fehéren izzót lehetne látni.*Mondta és felsóhajtott.* |
Neome fekete kísértetként bukkant fel a kunyhó sarkában. Aliéna mögötte volt, Neome már korábban is észrevette, hogy a nőstény újra rátalált és követi. Neome nem próbálta meg lerázni, 1. úgyse tudta volna 2. Aliénát kölyökkora óta ismeri, senkinek nem mondana el róla semmit.
Tekintete Deathen és Kharán függött. ~ Ó, hát szóval ő az. ~ vigyorodott el.
Neome hónapokra eltűnt, de most újra itt van. Elléte alatt peregtek az események. Neome hallott a dolgok változásáról.
Aliéna lépett melléje. - Neome. - üdvözölte.
Neome Aliénára nézett és biccentett neki. Nem értette miért követi őt mindig a nőstény, de már megszokta. Mondjuk Aliénának nincs falkája... és Neome már hallott arról, hogy a nőstények társasabb lények, mint a hímek. Aliéna nem ismer snekit, csak őt, Neomét. Tehát egy választipp már van.
Szuszogást neszelt érzékeny füle. Valaki volt a kunyhóban. - Aliéna. Valaki van a kunyhóban. Megnéznéd ki az? Úgy érzem ártalmatlan. - mondta a nősténynek.
Aliéna bólintott és besurrant a kunyhóba. Egy farkast látott meg a sarokban. A szeme be volt tekerve valamivel. - Ó... barátom, mi történt a szemeddel? - rohant aggódva a farkashoz, nem tudta miért van a szemeinél kötés.
|
*Elégedetten szemlélte, ahogy ezt a fordulót ő nyerte meg, és az ismeretlen hím elárulta neki a nevét. Természetesen semmit sem mondott neki az a név, hogy "Death", de eléggé vészjósló volt ahhoz, hogy tudja, valószínűleg egy fontos farkassal van dolga (erre a megérzésére rájátszott az is, hogy a hím fürkészve várta a lány reakcióját). Az, hogy így, vagy úgy fontos, már nem érdekelte.* - Death, mi? Mintha hallottam volna rólad... - *Tűnődött el nagyon jól színészkedve.* - Én Mystic vagyok. - *Szemrebbenés nélkül hazudott, úgy, hogy végig Death szemébe nézett. Egy naiv, átlagos farkas észre sem vette volna, de valahogy úgy tűnt a lánynak, hogy Death közel sem átlagos. Ahogy ő sem volt az...*
|
*Death magában mosolygott a lány eszén.*~Sakk-matt. Ha elárulom a nevem, a kezébe teszem magam. Ha Goldie vagy Jager híve...Akár még az is előfordulhat, hogy démon~*határozottan megnyugtatta, hogy nem igen érzett sötétséget a lányban, így úgy döntött megmondja a nevét*-Death-*lopva fürkészte a másikat. Ha mond neki valamit ez a név, remélhetőleg az meg fog látszani rajta. Ha nem, akkor nem veszélyes, vagy pedig ellenség aki jól álcázza magát.*
|
*Khara tekintete - ami egyébként végig a hímen függött - átvándorolt az új jövevényre, aki nem törődve a társasággal, meghúzta magát a kunyhóban. A fekete bundás nőstény fintorgott egyet.*~Nahát, eddig egyetlen farkassal sem talákoztam sehol, de most, hogy egy kicsit egyedül szeretnék lenni, mindenki idesereglik!~*Bosszúsan horkantott egyet, majd ismét Deathoz fordult.* - Remek. Akkor én is szeretnélek megismerni! - *Jelentette ki színtelenűl, tekintetét Deathébe fúrva.* - És mivel feltételezem, hogy egy úriemberrel van dolgom, a bemutatkozás most rajtad áll! Aztán jövök én.
|
*Death a másik farkasra kapta a pillantását, aztán megint a fekete nőstényre nézett.*-Nagyon is fontos-*mondta halkan.*-Akkor is fontos, ha nem ismerlek. Különben hogyan fognak megismerni?-*halvány félmosoly derengett fel ajkain, de még óvatos volt.*~Vigyázz, lehet hogy nem tud semmit, de az is lehet, hogy igen, és akkor akár veszélyes is lehet a mágiája....~*Igen, mágiája, mert Death biztos volt benne hogy a lánynak köze van az ő világához.*
|
*Egyedül volt.Azért jött ide mert gondolta itt úgysincs senki majd.De tévedett.A kunyh óegyik sarkába lefeküdt.Nemis törődött a többi farkassal.Mivel vak nemis igazán tudta hogy itt vannak inkább csak érezte.*~Kik lehetnek ezek?~Gondolta.*
|
*Röviden bólintott a másiknak, mikor az elmondta szándékait. Nehezen tudott bárkivel is beszélgetni, így nem szándékozott beszélgetést kezdeményezni, bármennyire is magányosnak érezte magát olykor-olykor. Később mindig megbánná a dolgokat. És akkor már nem lenne képes javítani rajtuk...*~Egyedül a legjobb nekem.~*A hím kérdésére kifújta a benntartott levegőt, majd fejét ismét visszahajtotta mancsaira. Zöld szemei szinte villágítottak a félhomályban.* - Miért fontos az? Nem ismerlek. - *Jelentette ki hűvösen vizslatva a másik farkast.*
|
-Csak pihenni óhajtottam-*mondta Death és vizsgálódva nézte a nőstényt*-Mondd...Ki vagy te?-*bukott ki belőle a kérdés. A mágia sugárzása, ami a lányból áradt, nem hagyta nyugodni. Meg kell tudnia, kicsoda ez, a jövő érdekében.*
|
*Khara nem aludt sokáig. Halk léptek zaja ütötte meg fülét, orrába egy ismeretlen farkas szaga keveredett az eső illatával együtt. Elsőre megpróbált visszaaludni, arra gondolva, hogy az idegen majd elmegy, de miután ez nem sikeredett neki, úgy döntött, esetleg kinyitja a szemeit. Fél szemével felhunyorogva megpillantott egy sötét, bizarr kinézetű farkast, aki nem messze tőle őt figyelte. Zavarta a hím átható pillantása, úgyhogy megköszörülte a torkát.* - Mi van? - *Vetette oda mogorván és elutasítóan. Aztán egy kis szünet után, picit halkabban és picit finomabban, hozzátette.* - Esetleg... segíthetek valamiben?
|
*Death a kunyhóhoz tartott, ahol útja közben megpihenhet egy kicsit.*~Végre~*gondolta. Mikor belépett az ajtón, megtorpant. Egy fekete farkaslány aludt néhány lépésnyire tőle. Death visszafojtotta a lélegzetét. Valahonnan annyire ismerős volt ez a lány...Megfoghatatlan őserő sugárzott belőle, valami, ami a nagy mágusok sajátja. Death várt, hogy a másik megébredjen. Leült, és törengve nézte. Valami azt súgta neki, érdemes várnia.*
|
*Esett az eső. Mindenhol folyt a víz és mindenfelé hatalmas tócsák tarkították az erdei ösvényeket, melyeket farkasok tapostak ki, ki tudja, hány év alatt. Az egyik ilyen szűk ösvényen, a fák árnyékai közül, kivállt egy fekete bundás farkas, aki lassú léptekkel közeledett a kunyhó felé. Mikor már csak pár lépésnyire volt a száraz, védett helytől a fekete bundás megállt egy pillanatra; lenézett az egyik tócsába, amibe szüntelenűl hulltak az esőcseppek. Onnan egy pár szikrázóan zöld szem nézett vissza rá. A farkasnak úgy látszik, nem volt ínyére a látvány, hisz a következő pillanatban dühösen beletaposott a tócsa vizébe, felkavarva ezzel a vízben tükröződő szempárt. Dühös volt, de nem tudta kire, és miért. Csak dühös volt, de eszeveszetten. Utálta, hogy megint elért egy számára teljesen ismeretlen területre, utálta, hogy ezt az esős napot is egyedül kucorogva fogja eltölteni, messze mindenki mástól. Ahogy lassan felvonszolta magát a kunyhóba, megrázta magát, és ügyet sem vetve az asztalra, rajta a bőséges étellel, elsétált a bejárattól legtávolabbra eső sarokba. Ott aztán lefeküdt a hideg fapadlóra, fejét előrenyújtott mancsai közé hajtotta és sóhajtott egy aprót. Dühe amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is: most a nőstény arra gondolt, hogy talán így a jó neki. Ha lennének barátai, valószínűleg nem szeretnék. Hamis barátokat pedig nem akart.
Lassan az eső egyenletes kopogása álomba ringatta a titokzatos, magányos farkast.*
|
//folyt. Ébenfalka, erdő// |
-Hát persze!-*Felelte Holtangyal*-Szerintem már délután van XD Úgyhogy mehetünk-*nézett Codyra*
|
-Ma délutánra-*válaszolta Cody.*-Máris segítenél nekem?-*kérdezte, és elmosolyodott.*
|
*Holtangyal mosolyt erőltetett az arcára*-Kösz-*Mikor végeztek az evéssel Holtangyal megnyalta a szája szélét*-Hmm ez finom volt-*dőlt hátra*-Mikor beszéltél meg vele találkát?-
|
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
