2.fejezet-A démon átka

 
Shakila csendesen nézett Cani szemébe.
-Démonméreg-közölte-Nagyon erős szer. Soto-t megmérgezték valamilyen démonméreggel, de nem tudom mi a hatása, és azt sem hogy mivel lehetne gyógyítani.-sóhajtott. Cani arca még mindig nedves volt.
-Olyan fura volt-mondta Cani akadozva-Amikor  haldoklott, mindenfélét összehordott...Kicsit ijesztő volt! Azt is mondta, hogy Tiana nem fog megmenekülni. nem vizsgálnád meg őt a biztonság kedvéért?
-Jó ötlet-bólintott Shakila-Lehet hogy fertőző a méreg, ki tudja? Jobb ha mindenkit átvizsgálok.-jelentette ki. Cani elindult Tianáért. Nagyon aggódott a lány épségéért, és nyugtalanították Soto szavai. Végül a kedvenc helyén, a vízmosás fölé hajló fűzfa gyökerei közt találta meg Tianát.
-Szia Tiana!-köszönt kissé bátortalanul.Tiana nem felelt, ezért Cani lemászott mellé a vízmosásba.
-Shakila átvizsgálna téged-mondta Cani-Gyere!
Tiana szipogva megszólalt.
-Szerinted is én tehetek apám haláláról?-kérdezte.
-Természetesen nem-mondta Cani-Ki mondta?
-Ha nem vagyok olyan mafla, és nem rabolnak el, apa nem jön utánam, és akkor nem tudják megmérgezni-nyögte Tiana.
-Ezt egyedül te állítod-mondta Cani.-Bocs,ha nem tartod tolakodónak...Mi történt veletek amikor el voltatok rabolva? Tiana Cani szemébe nézett és halkan felelte:
-Nem tudom. Nem emlékszem. Teljesen kiesett...-elmerengett majd felállt.
-Menjünk. Megígértem Aloknak hogy elmegyek vele halakat fogni. Már biztosan vár.
Várta is...Csak épp halottan, a tábor bejáratánál. Mindenhol vérző, roncs testek. Cani iszonyodva bámult és Soto szavai visszahangzottak a fejében:
"Meghaltunk...megöltek minket...látom...Sok a vér és holtan heverünk..."
Tiana csak sikított és sikított egyre. "Sokkot kapott", gondolta Cani és kétségbeesetten vívódott mit tegyen. Egy éjfekete véres bundájú farkas jelent meg előtte. Cani pontosan tudta ki ő mert a négy falka rémtörténeteket mesélt róla..Ha rossz leszel, Darkness elvisz...És most itt állt előtte teljes életnagyságban Darkness!!
-Nicsak, tehát te lennél...Kanna?
-Cani-morogta Cani, és maga se tudta honnan vette a bátorságot
-Úgy, tehát, Cani...-mondta Darkness szinte barátságosan.-Örülök hogy megismerhettelek...Bár ismeretségünk rövid lesz..és fájdalmas-fejezte be és elvigyorodott.
-Csak szeretnéd, véreshurka!-csattant fel Darkness  háta mögött egy hang, és valaki tarkón vágta a sötét farkast, aki dühös vicsorral az arcán előrebukott. Shakila állt mögötte.
-Mit bámultok? Rohanjatok! Ezek annyian vannak mint a törökök!-zihálta. Shakila háta mögött Ragness érkezett.
-És a többiek?-kérdezte Cani.
-Nekik is van lábuk, és ők se hülyék-mondta Shakila és előreindult.
-Kik ezek?-kérdezte Tiana-és mit akarnak?-
-Csatlósok, és valószínűleg kinyírni minket- mondta Shakila.-Gyorsabban! nem akarok élő vérömleny lenni!-

Eközben egy sárga szempár méltóságteljesen nézte végig a Hó falka pusztulását.
-Uram-hajolt meg egy esetlen alak a nagyúr előtt.-Üldözőbe vegyük őket?
-Nem szükséges, Grishmark-felelte az-A híveim kitombolhatják magukat kedvükre az ittmaradottakon is... A kis hős pedig önmagában úgysem ér semmit...
-Uram, a könyvekben...a hősök győznek-makogta a szolga.
-Az életben pedig az erősek és a furfangosak-mondta erre a nagyúr-Én is, Jager is jól járunk. Ilian gyűlölt falkája oda, és cserébe enyém a Sötét Erdő fele...-aztán a nagyúr kuncogott és a szemét a távolódó négy alakra szegezte.
-Szegény Soto...Jobban kellett volna vigyáznod...Egy démon átkával.