4. fejezet- Eram tervei

A Sötét Bozótoson túl egy ragyogó fényű minta körül épült oltár felől hallatszott egy hang, amit csörömpölés követett.
-Nem kell...-Csattogás.
-Ez se kell!-újabb csörömpölés.-Na és ez, uram?- a hófehér, különös szimbólumokkal tarkított farkaslény, aki a föld felett lebegett, elvett egy türkiz ,gyémánt alakú medált, és tüzetesen megvizsgálta,majd kijelentette:
-Nem kell!- és a háta mögé hajította.
-Na de uram...Ez egy gyönyörű darab volt!-hüledezett a csatlós.
-Azt én is láttam Grishmark...Viszont nekem nem a kinézete, hanem a használhatósága a fontos.- jelentette ki a nagyúr, aki nem volt más, mint a hírhedt Eram.
-De...de uram...Ezek varázserejű tárgyak!Mindenki megőrülne egy ilyenért!
-Kivéve persze engem-tette hozzá Eram.-Varázserejű tárgy...Ócska bóvli az összes!
-Nade...azért mégse kéne így elprédálni őket!
-Grishmark...Ami nem kell, azt tűntesd el!Ez az én elvem. És ennek megfelelően, téged is mindjárt úgy eltűntetlek, hogy elő se kerülsz többet, ha nem fogod be azt a lepcses szájadat!
-Engedelmeddel, uram-kezeskedett Grishmark.
-De egyvalami nagyon izgat...Ha ilyen könnyű varázstárgyakat szerezni...Akkor...Death hogyhogy...
-Nekem könnyű varázstárgyakat szerezni-kuncogott Eram.-Azt hiszed, mész az úton,és hopp egy varázstárgy az utadban?! Ez mind a munkámba került. Ja, és meg ne kérdezd hogy szereztem. Az neked magas lenne. Death medálja különben is egy nagyon egyedi és különleges darab. Ha egy olyan kerülne a kezembe, megbecsülném. Egyébként is, az a véleményem hogy ilyen tárgyaknak nem szabadna egyszerű farkasokhoz kerülniük...De igaz ami igaz, Aloitamirjakkal, a mi drága főszellemünkkel sok mindenben nem értünk egyet. Például, azt se nézte jó szemmel hogy a Hó falkának annyi...De ez már Jager felelőssége! Ő a megbízó, rá van kenve az egész ügy. Én kiszálltam amikor jön a rosszbik része a dolognak...
-Uram nagyon furfangos-bókolt Grishmark.
-Ellentétben veled, Grishmark!-mondta Eram gúnyosan-Ha megkérdezné tőled valaki, hogy mennyi tíz kenguru és hat kenguru, mit felelnél?
-Azt, hogy nem tudom mi az a kenguru- vallotta be Grishmark becsületesen.
-Erre számítottam-mondta Eram.-És ezért fontolgatom hogy Jagernek adom, minő baráti szivélyessségből...-mormogta az orra alá, elfordulva.
-Teljességgel egyetértek, uram-mondta Grishmark, aztán a homlokát ráncolva kérdezte.
-Kit is?
-Feladom-sóhajtott Eram.-Ha valaki hülye,azon egyszerűen nem lehet segíteni. Mondd Grishmark, jelentettek valakit a kapunál?
-Nem uram. Talán vendégeket vár?
-Vendégeket...Nos ,nem lennék meglepve ha Cani barátunk meglátogatná szerény hajlékomat. Gondolom, nemes lelke nem akarja végignézni a barátnője szenvedését a méreggel... Ezért hát eljön hozzám, én meg kicsit elszórakozom vele...-vihogott Eram-Ha valakit is látnátok, okvetlenül jelentsétek!
-Biztosra veheti uram hogy jelenteni fogjuk!- vágta rá Grishmark, majd indulóban volt mikor bátortalanul még egy kérdést intézett a Herceghez.
-Uram...Mondja csak, ha az egyszerű farkasok némelyikének bűvös nyaklánca van, miért nem vesszük el tőlük?
-Grishmark-sóhajtott Eram türelmesen-Ha neked lenne egy ilyen tárgyad, és valaki el akarná tőled  venni, mit tennél?
-Jelenteném hercegségednek, uram!-válaszolta  Grishmark azonnal.
-Idióta-mordult Eram , és ezzel végérvényesen is lezárta a beszélgetést a csatlósával.