5. fejezet- Dashwood

-Igyekezzetek!- harsant Shakila hangja. Cani sóhajtott egyet: majdnem másfél órája meneteltek. Csak úgy szakadt róla a veríték.
-Nem állhatnánk meg egy kicsit?- nyögte Ragness.
-Nem- vágta rá Shakila nyersen. -Hamarosan sötétedik. Pihenőhely után kell néznünk.
-Úgy érzem magam mint egy hatszor kimosott rongy!- nyafogott Ragness.
-A lábad járjon, ne a szád!- szögezte le Shakila és még gyorsabb tempót diktált.
-Elmehetnél rabszolgahajcsárnak- dörmögte Ragness- Hozzád illő munka lenne...
-Ha-ha- grimaszolt Shakila - Tisztelt nagyszájú uraság kénye miatt ennél a fánál letáborozunk. Habár, ha még mennénk egy kicsit akkor...
-Ez a fa tökéletes lesz!- vágta rá gyorsan Cani.
A csapat a fa köré telepedett, ahol árnyas bokrok óvták őket a széltől. Beszélgettek, vicceket meséltek, a hangulat igazán remek volt, mikor Shakila felkapta a fejét.
-Hallottátok?- kérdezte élesen.
-Mit?- vágta rá Tiana.
-Mi van, Shakila, rémeket látsz?- viccelődött Cani.
-A rémtörténeteim utóhatása- vihogott Ragness, de Shakila metsző pillantása elhallgattatta.
-Valaki van itt- suttogta Shakila, és Cani látta a szemén hogy nem viccel... A bokor hirtelen megrezdült. Cani pattanásig feszült idegszálakkal pillantott körbe, minden izma kész volt az ugrásra. A bokorból mély acsargás szűrődött ki, és egy hatalmas termetű farkas lépett eléjük. Kékes szőrén táncolt a holdfény, de az arcának körvonalait nem lehetett kivenni a sötétben. A négy farkas figyelmeztetőn morgott rá. Az idegen előrébb lépett, és a holdfény épp az arcára vetült. Ekkor Tiana felkiáltott és egy ruganyos ugrással az idegen felé vetődött. Az idegen meglepetten horkantott és hátrált pár lépést, majd támadóállásba helyezkedve a feléje ugró Tianára bámult. Majd az arcán felismerés áradt szét...
-Tiana!!- kiáltott Cani, és előrevetődött.Fogai önkéntelenül is az idegen farkas felé kaptak, és belemartak az oldalába. A farkas vicsorogva arrébb tszította Canit, majd Tiana felé fordult.
-Tiana...- ismételte ő is- Nem hittem, hogy valaha még látni foglak!
Cani egy pillanatra teljesen megzavarodott.
-Tiana, ki ez?- kiáltotta Shakila, aki tőlük pár méterre állva gyanakodva fürkészte az idegent.
-A nevem Dashwood- mutatkozott be a farkas.
-Ő...- Tiana hangja kicsit elcsuklott. -A bátyám!
Ezután mindenki dermedt, döbbent csendben meredt Tianára. Amikor már mind a fa körül ültek, ideje volt, hogy Tiana mindent elmondjon.
-Apámnak három kölyke volt: én,Dashwood, és még egy kölyök, aki hamar elpusztult. Dashwood-ot még kiskorában elrabolták, őrült, züllött barbár farkasok...Már lemondtunk róla. Olyan sokat játszottunk együtt.- Tiana elmosolyodott.
-A váratlan felbukkanása nagyon felkavart..
-Sokáig fogva tartottak- mesélte Dashwood.- De egy bátor és kiváló farkas kiszabadított engem. Nagyon sokra becsülöm, olyan...mintha az apám lenne!- mondta Dashwood, és a szeme furcsán lázasan csillogott.- Megmentett és felnevelt engem.
Mindent neki köszönhetek, ami lett belőlem. Tianát láthatóan bántotta, hogy Dashwood nem igazán gondol apjaként Sotora.
-Ez egy magának való farkas volt?- érdeklődött Shakila.
-Ööö...- Dashwood habozott- Igen. Úgy hívták hogy...Arakh.
-És most hol van a te kiváló Arakhod?-tudakolta Cani.
-Különváltak útjaink- ásított Dashwood.- Szerencsét próbálok. Remélem,megengeditek, hogy elkísérjelek, bármerre is tartotok.
-Neked is érdekedben állna ez- mondta ekkor Shakila keményen.
-Hogyhogy?- lepődött meg Dashwood.
-Ásíts mégegyszer!- parancsolta a gyógyító, és a farkas engedelmeskedett.
-Ahogy sejtettem- bólintott Shakila.- Hörgős és gurgulázós hangot hallok a mellkasodból. Ezt a fajta furcsa kaparászást a torokban még csak egy kórnál észleltem- és Tianára bámult.
-Jaj ne!- nyögött fel Tiana- Ugye nem azt akarod mondani hogy...
-De igen. Dashwood a démonkór áldozata. Nem maradt más választása, mint velünk tartani!
A kis csapatra rátelepedett a döbbent, síri csend...