7.fejezet- Cani álma

Különös hogy milyen meleg van...Cani érezte hogy mindenét átjárja a forróság. A meleg elviselhetetlenné fokozódott, pedig ott állt a hómező közepén. Cani nem értette a helyzetet...Lehunyta a szemét. A hó vakító fehérsége bántotta. Apró fényfoltok táncoltak a szeme előtt, és egy hang ezt duruzsolta: -Nem minden az ami annak látszik...
Hirtelen egy tucat Darkness állt Canival szemben. Nem fért a fejébe hogy lehetnek ennyien, de nem is gondolkodott a dolgon. Az ellenségnek ugrott, de karmai csak levegőt értek, és Cani átesett az ellenségen, fejjel a hóba, ami úgy égette, mintha izzó vas lenne. Az ellenség csúnyán vihogott, és Cani nagyon becsapva érezte magát.Hirtelen minden elkezdett forogni és a Darkness-farkasok a fejük tetejére álltak. Minden fordítva volt, a hó felfelé hullott... Eram jelent meg a szeme előtt és hozzá intézte a szavait:
-Látod, a világ is megfordulhat, ifjú Cani...De néha a sors is megfordul...a barátokból ellenségek lesznek...az örömökből bánatok...-mondta halk, vészjósló hangon. Cani menekülni próbált, és a háta mögött hallotta Eram hangos kacagását. Majd előrezuhant...Egyre csak zuhant a semmiben. Jó szorosan becsukta szemeit és Ilian kristálytiszta hangja zengett fel a fejében: -Segíts a falkán Cani! Fordítsd meg a sorsot! Láss a szavak mögé!- azzal a hang elhalkült, és Cani belezuhant egy égő tűzzel teli katlanba, ahol a jéghideg lángnyelvek nyújtóztak feléje....
Cani föleszmélt. Kapkodva szedte a levegőt, és kitágult szemmel körülnézett. Körülötte minden csendes volt. Tiana és Dashwood egymáshoz bújva aludtak, Ragness hangosan hortyogott. Shakila viszont nem volt a helyén. Cani összeráncolta a homlokát.
-Mi a baj?-szólalt meg ekkor mögötte egy halk hang. Cani összerándult, és gyorsan hátrafordult. Csak Shakila volt.
-Csak egy rossz álom-motyogta-Semmi más.
-Tudom hogy megviselt vagy-Shakila megértően nézett rá. -Mind roszz időket élünk, hidd el. Ha átvészeljük, megkönnyebbült leszel, higyj nekem!
-De hogyan, mikor még azt se tudjuk merre induljunk?
-Ilian segíteni fog-mondta Shakila magabiztosan-Efelől semmi kétségem. Ne feledd, bárrmi gond, nyugodtan szólj- rámosolygott Canira és a fekvőhelye felé indult.
-Hát persze- sóhajtott Cani- szólok..
Azzal a távolba meredt, és egy nagy reszelős lélegzettel megfordult és a levélkupac felé indult, de egy pillanatra hegyező füllel visszakapta a fejét. Csak képzelődött, vagy tényleg Eram kacagását halotta a távolban? Majd megrázta a fejét hogy kiűzze a zavaró gondolatokat, és visszafeküdt aludni.