8.fejezet- Jégkanyon

-Megvan!Megvan!-harsant egy kiáltás a szélfútta tundrán. Cani szemei kipattantak.Felugrott és felborzolt szőrrel körülnézett. nem messze tőle a diadalmas tekintetű Dashwood állt.
-Mi van meg?-kérdezte ingerülten Cani. Egyáltalán nem vette jó néven hogy felugrasztották álmából. Dashwood olyan tekintettel nézett rá mint aki legszívesebben nyársra húzná.
-Az útirány!-sziszegte.-Megálmodtam.
-Szóval...-kezdte Cani, de ekkor a többiek is mocorogni kezdtek. Shakila rögtön látta a farkasokon hogy történt valami.
-Haljuk-biccentett Dashwood felé.
-Az utunk a Fagyos-Dermesztő-Síkon vezet át, a Vad Folyón és a Kopárpusztán. Majd amior a Nagy Hasadékhoz érünk, ott találjuk amit keresünk.
-Meg vagy te veszve?- vinnyogott Ragness.
-Te tudod milyen az a Fagyos-Dermesztő-Sík??! Annyira ...fagyos! És irtóra...dermesztő is!-nyafogott.
-Meg nagyon sík, ugye?-mondta Shakila gúnyosan.-Örülj hogy tudjuk merre induljunk!
Majd Dashwood felé fordult.
-Biztos vagy benne?
-Biztos-bólintott Dashwood.-Az álmok nem tévednek.
Caninak eszébe jutott saját álma és megborzongott.
-Mi van ha lépre csal? És direkt visz ezekre a helyekre minket? Hogy...kiiktasson?-mondta Ragness akadozó hangon.
-Te őrült hülye!- mondta Tiana hevesen-Ő a bátyám! Sosem tenne ilyet!
-Ráadásul mi haszna lenne ha elárulna? egy az érdekünk-mondta Shakila diplomatikusan.
-Nos akkor elindulhatunk!
-Szerintem ez őrültség!-morgott Ragness-Ennyi erővel feltálalhatjuk magunkat ezüsttálcán Eram herceg szolgáinak!- de azért ő is társai után eredt.
Már vagy jó három órát mentek mire a táj rémisztően elkezdett hasonlítani a legfagyosabb és legeslegeslegdermesztőbb tájak egyikére. Cani szinte látni vélte ahogy a Celsius skálán a fok egyre lejjebb és lejjebb csúszik, és a vénákba belopózik a hideg és apránként minden egyes vércseppet megfagyaszt...
-Jégcsap fog nőni a bajszomra!-síránkozott Ragness.
-Kifakul a bundám!-tódította Tiana.
-Itt fogok megdögleni-sóhajtotta Cani.
-Le fogok nektek keverni egyet ha nem fogjátok be!-mondta erre Shakila, de ő is egész ízében remegett. Egyedül Dashwood tűnt olyannak mint aki nem érzi a hideget. Elszántatt törtetett előre, és néha-néha hátranézett.
-Remélem nem találkozunk a jetivel-mondta Ragness ötpercnyi néma csend után. Neki muszáj volt megszólalnia.
-Vagy a vuclikkal. Esetleg a muclikkal. Vagy a..
-Ó, fogd már be!- mondta már Cani is.
-Csak próbálom elterelni a figyelmemet arról hogy meg fogok fagyni!-mondta Ragness védekezően.-Lehet hogy ezer évvel később megtalálják a múmiámat és...
-RAGNESS!-kiáltott immár mindenki, mire a farkas inkább betapasztotta a száját. Csak a szél üvöltése hallatszott. Nem sokkal jobb mint Ragness, gondolta Cani borúsak. Egyszercsak, amikor lépett egyet, a talaj megreccsent a lábai alatt. Egy kiáltás szakadt ki belőle.
-Mi van?-fordult hátra Tiana ijedten.
-Jeti?-kérdezte kíváncsian Ragness.
-Nem hallotátok?- kérdezte Cani, és lépett egyet. Újra reccsenés halatszott.
-Mi volt ez?!- kérdezte Shakila aggódva.
-Kipróbálhatom?- kérdezte Ragness izgatottan.
-Nem!!-kiáltott Cani, de elkésett. ragness mellé ugrott és lelkesen ugrándozni kezdett. Reccs, reccs, ropp!
-Juhé! Tök jól hangzik! -ujjongott Ragness.
ROPPPPPPPPPP!
-Hopsz-mondta Ragness. A talaj berepedt Ragness mancsa nyomán, és a repedés körbenőtte Canit és Ragnesst egy fél másodperc alatt. Hátborzongató recsegés hallatszott. A két farkas bámult a többiekre.
-Ajaj!-mondta Cani, és csak ennyire volt ideje. Az alattunk lévő talaj elvált a többitől és leomlott. A helyen ami felett Cani állt egy mélyedés képződött. Az idők alatt a mélyedés gleccseré alakult majd megfagyott így egy hatalmas jég csúzdává lett.Caniék zuhantak pár métert, és ráestek a jégre, majd hihetetlen sebességgel csúsztak lefelé a mélyedésben, kanyarokat véve.
-Caniii!- visított Tiana és utánuk hajolt, mire alatta is beomlott a jég, és követte a két fiút a jégen.
-Hát ez nem igaz!- fotyant fel Shakila.
-Gyere!-mondta Dashwoodnak és utánuk ugrott.
-Meg vagy te húzatva!-kiáltott Dashwood és tátott szájjal bámult a távolodó nőstény után. Majd nagy levegőt vett, és leugrott.
Elöl Ragness kezdet élvezni a féktelen száguldást, Cani pedig szabályosan rosszul lett.
-Juhú!-kiáltotta Ragness-Cani, ne mondd, hogy te nem számítottál rosszabbra? Tök sirály!
-Ragness-nyögte ki Cani-Te mit látsz előttünk?
Ragness előrenézett, és bamba arccal mondta:
-Izé...Folyót.
-És mi a veszélyes egy folyóban?
-Hogy...vizes?
-Hogy általában helyet foglal rajta egy nagy vízesés!- ahogy Cani kimondta, a jégccsúzd kirepítette őket a folyóba. Caniba belenyilallat a folyó jege és köhögve igyekezett a felszínre jutni. A víz pörgette-forgatta mint egy rongybábut. Cani feje nekicsapódott egy jégtömbnek. Cani szédülve úszott fel levegőért. Szerencsére a jégtömg beékelődött a part és egy szikla közé, és cani nem sodródott tovább. Elkapta Ragness grabancát, és maga mellé húzta. Ragness kiprüszkölte a vizet.
Nem sokkal később Tiana közeledett feléjük.
-Ragness! Kapd el!-kiáltott Cani. Ragness Tiana felé evickélt, és megragadta. Cani mindkettejüket tartotta ami sok volt neki. Érezte hogy a víz hamarosan magával ragadja...Ekkor azonban hátulról valaki elkapta a tarkóját.
-Tartsd őket!- kiáltott egy lányhang. Nagy erőfeszítéssel kicibálta Caniékat a partra. Cani utolsó erejével is trtotta Ragnesst, míg azt nem érezte hogy térsai is a partra kerültek. Felköhögte a vizet és a partra hanyatlott. Utolsó tekintetével még egy aggódó zafírkék szempárt látott, majd minden elsötétült.