9. fejezet---Grishmark gondjai

A démon megrezzent...Füleit hegyezte, szürke bundája lágyan libbent tova a szélben. Grishmark sóhajtozva figyelt a bokorból. Remegve és kiszáradt torokkal elhatározta hogy megszólítja, ekkor azonban a jól ismert érces hang zengett fel a fák közt.
-Griiiishmaaaaaark!
-Máris uram, azonnal uram-hadarta Grishmark miközben a fák közt loholt, aztán a bajsza alatt morogva hozzátette-A fenébe is uram...Pont most!
Amikor odaért, Eram éppen egy szimbolikus körmotívumot karcolgatott egy sziklába. Grishmark halkan Eram háta mögé suhant, s noha semmi zajt nem adott ki, a herceg megszólalt.
-Nos, Grishamark! Hogy tetszik a legújabb remekművem?
-Nagyszerű uram, csodálatos, sőt, fenomenális!-hízelgett Grishmark.
-Ezt akartam hallani-biccentett Eram, majd visszafordult a táblához. Grishmark megkövülten állt, majd hangjában egy cseppnyi felháborodással kérdezte:
-Uram csak ezért hívatott?!
Eram villámgyorsan fordult hátra, és szikrázó szemeit szolgája tekintetébe fúrta. Grishmark alig hallhatón nyelt egyet.
-Tán nem akkor hívatom a szolgáim amikor csak kedvem tartja?-sziszegte Grishmark képébe.-Talán akadna itt bárki is aki megtagadná tőlem ezt a jogot?
-Nem, uram, természetesen nem!-sietett a válasszal Grishmark-Csupán bátorkodtam megkérdezni hogy...
-Kezdjük ott, hogy te már eleve nem tudsz "bátorkodni" Grishmark, mivel egy betoji alamuszi nyuszi vagy! Egyébként pedig azért hívtalak, mert éppen megéheztem, és parancsolnék egy kis kaját.- aztán hozzátette- Hiába, ahogy az idő megy, egyre lágyabb  leszek! Eredtileg úgy akartam hogy idejösz és én leordítom a fejed hogy "hol van a kajám te mihaszna takonypóc?!", de valahogy nem jött össze. Hajh, én és a jó szívem-sóhajtott Eram színpadiasan.
-Meg a nagy egód, az- mormogta Grishamrk.
-Hogy mit mondtál, legkedvesebb Grishmark? Sajnos, gyengül a hallásom-jegyezte meg Eram ártatlanul.-Igazán semmit, uram-vinnyogott Grishmark.
-Tudod, társaságabn nem illik sugdolózni-mondta Eram egy dorgáló apuka mosolyával.-Ja, és szólni akartam hogy ne próbáld meg.
-Mit?!-bámult bambán Grishmark.
-Ne szólísd meg!
-Izé...-a szolga értetlenül nézett urára.
-ne szólítsd meg Mistet, mert visítani fog és teljesen kikészülni, ha meglát téged szerelmes mosollyal az arcodon-közölte Eram-Velem egyetemben.
Grishmarki döbbenten nézett.
-Uram honnan...
-Sok mindent tudok, mint már említettem...pár százszor...-mondta Eram.
-Uram mit csináljak?-panaszkodott Grishmark.
-Nos, segíthetek, de nem most. Msot húzz el innen, mert nem bírom látni a gyászos képedet-mondta Eram, mire a démon takarodót fújt, és helyette Mist sompolygott urához.
-Nagyszerű híreim vannak -dorombolta.
-Szeretett Canink társaival a Fagyos-Demesztő-Síkon kel át, és a nagy folyón meg a forró sivatagon és a nagyon mély...
-Ne folytasd!-vihogott Eram- Remek! Ez nagyon jól lett elintézve... Saját kalandfilm, egyedi gyártás...-dörmögte elégedetten, aztán egy kristálygömhöz suhant és felé hajolva vigyorogva dudorászott.
-Mit ki nem állnak szegény kis hőseink!- motyogta, és öblös kacagása visszahngzott a domboldalon.