10. fejezet---May

Cani kinyittotta a szemeit. Minden imbolygott előtte és a feje is kegyetlenül fájt. Meglátta maga előtt Ragnesst.
-Ébresztő, nagyfiúú!-duruzsolta. Cani felköhögött.
-Na! Él a csórikám!-ujongott Ragness.
-Én megmondtam-mondta erre egy lányhang, akit Cani nem ismert.
-Jó gyógyító vagy a korodhoz képest-mondta valaki,és Cani felismerte Shakila hangját-Ki tanított?
-Apám a Hófalka sámánja volt.
-A Hófalka sámánja?-Cani felült a meglepettségtől. Egy fehér nőstényt pillantott meg kék foltkkal és zafírkék szemekkel. Nyakában egy félhold alakú medál lógott.
-Igen, Kumai volt a neve. Már nem él, sajnos. Ezt a félholdat tőle örökölte-mutatott a medálra-Varázsereje van..Azt hiszem.
-De hát akkor Eram ezt..-kezdte Ragness, de Shakila gyorsan a szavába vágott.- Ezt álmodta, igen! Leam ezt álmodta! a barátunk!-hadarta a farkasnak.-Még régen.
-Aha-a farkas zavarodottnak tűnt, majd újra Cani felé fordult.-Az én nevem May. Én mentettelek meg titeket!-magyarázta-És szeretnék veletek tartani.
-Megengedtük neki!-mondta ekkor Dashwood-Igaz, Shakila?
-Igaz-mondta a gyógyító kelletlenül.
-Te a Hófalka tagja vagy?-mondta Cani még mindig döbbenten
-Csak voltam. Apám elhagyta a falkát, és valaki más lett a gyógyító.
-Én vagyok a gyógyító-jegyezte meg Shakila.
-Igen?!-kerekedett el May szeme.-Akkor ez téged illetne-sandított a medálra.
-Nem, ezt te örökölted-vágta rá Shakila gyorsan.-És különben is te mentettél meg.
-Ragness dagadt feje majdnem lerántotta avízbe-jegyezte meg Dashwood gonoszkásan.,
-Nincs is dagadt fejem!-fortyant fel Ragness, és a biztonság kedvéért belepillantott a folyóba hogy helyénvaló-e az állítás.
-Neem, ááá…-cukkolta Dashwood akit láthatólag valami flusztrált.
-Különben is…Miattad estünk a vízbe! Te mondtad hogy menjünk ezek a hülye Fagyos…Fagyott…Vagy nemutommilyen síkságon!! Még mindig az a véleményem hogy te tőrbe csalsz. Ez a folyó talán véletlen volt?!
-Igen, közveszélyes bérgyilkos vagyok aki direkt belehajt titeket a folyóba és csak úgy a móka kedvéért utánatok csúszik-forgatta a szemét Dashwood.-Egyébként a folyóról te tehetsz.
-Megmondjam szerintem mi vagy? Áruló!-fújtatott Ragness akit egyre jobban feldühített Dashwood hangneme.
-Ragness, kérlek, ne légy hülye!- csitította Shakila.
-De igenis leszek! Vagyishogy…Én nem hiszek ennek a Dashwoodnak! Ennek a…
-Idefigyelj, Ragi! Ha még egy szót szólsz a bátyámmal kapcsolatban, repülsz vissza a folyóba ha addig élek is-pattant fel Tiana harciasan.- Nem érdekel ha rossz passzban vagy, a bátyámat nem szidhatod!
-Jaj de félek! Az ijesztő Tiana, reszkessetek!-gúnyolódott Ragness. Dashwood felhördült és eléje ugrott, és a szemében valami olyan ijesztő fény csillant hogy Ragness hátrahőkölt.
-Lepcses szájú!
-Jellemtelen disznó!
-Ázott görény!
Záporoztak a sértések, hogy Cani alig győzte kapkodni a fejét. Rekedt hangjával próbált közbeszólni de nem igazán jött össze.
-Feladom-motyogta Shakila és a földet bámulta.
-HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!-kiáltott ekkor valaki egy olyan éleset hogy mindenki felkapta a fejét. May volt az.
-Tényleg előttem akartok veszekedni?- kérdezte megrovón mire Tiana elpirult és arrébb somfordált. Ragness motyogott valamit ami úgy hallatszott hogy „hibadabaabareeghlabadereraa….”, és elfordult Dashwoodtól, aki gyilkos tekintetet lövellt utána. Cani hálás pillantást vetett Mayre aki visszamosolygott.
-Nos. A reggeli zsákmányom a fa mögött van, vacsorázzunk, és reggel indulunk-mondta most már halkabban May.
-Ezer hála-mondta Shalila- Én már nem bírok el velük, úgy látszik.
-Apa szerint vezetői egyéniségem van-kuncogott May
-Ahogy Shakilának is, de ő inkább a rabszolgahajcsárok és a diktátorok felé hajlik!—kotyogott bele Ragness.
-Te csak maradj csöndben!- mordult Shakila. Ragness behúzott farokkal Cani mellé ült, és a fülébe súgta.
-Én csakazértsem bízom ebben a Dashwoodban!
Cani habozott majd visszasúgta.
-Én sem.
Ennyiben maradtak. Vacsora után hamar elszunnydtak,és a csillgos ég alatt Cani Mayről álmodott…