11.fejezet.-- Vadvízi túra

Ragness szekértő szemmel nézett végig a társaságon. Összehúzott szemöldökkel mérte fel csapata esélyeit. Igenis, az ő csapata esélyeit, mert Ragness igazán bele tudta élni magát hogy csak ő képes megmenteni barátait.
~Cani tud úszni,-gondolta- De Tiana nem tud. Shakila biztos hogy tud, és én is tudok..a  többit meg úgy tudom hogy még nem tudtuk meg, legalábbis én így tudom-mérlegelt magában, kissé összezavarodva a sok "tud"- tól. Miután e fontos adatok feltérképezésével végzett, újból Dashwoodot figyelte.

~Megvakarta a fülét...Gyanús..-gondolta epésen, bár lassacskán rájött, bármit is csinál Dashwood, akkor is gyanús lesz.

-Ragness, miért kullogsz ott hátul?-kiáltott hátra Shakila.

-Szeretek sereghajtó lenni-magyarázkodott Ragness.

-Nemsokára a folyóhoz érünk és szertném ha nem állnál meg minden fűcsomónál!-mondta Shakila.

-Nem is fűcsomó volt-mondta Ragness kioktató hangon-Hanem zuzgó!

-Az zuzmó, Ragness-mondta Cani kissé fáradtan. Ragness szerint teljesen mindegy hogy hívják azt a valamit, de azért hogy megmutassa tud valamit, hozzátette:

-És szimbióta élőlény.

-Hogy el ne dobjam magam...-mondta Dashwood gúnyosan, és Tiana is nevetett a megjegyzésen, ami Ragnesst különösen is bántotta.

-Nem tudnád inkább kicsit befogni mielőtt elsírom magam?

-Kérlek ezt ne-mondta komolyan May aki az élen ballagott Shakila mellett.-nagyon utálom hogyha valaki bunkó a másikkal.

~És én is-gondolta Ragness.-Beképzelt, majom Dashwood...Még gyanúsabb!

Így fortyogott magában Ragness az út alatt.

És most, mielőtt újra visszatérnénk főszereplőnkre, Canira, meg kell említenünk valakit, aki szinte ugyanúgy fortyogott mint Ragness. Tiana ugyanis borzalmasan féltékeny volt Mayre. A beszélgető Cani és May háta mögött kullogott, fintorokat vágott.

~Jaj de szép a frizurád May…Olyan okos vagy May…Ne nyaljam a talpadat May?~gondolta Tiana epésen és sóhajtott. Micsoda egy kétszínű szuka! Így elhappolja Canit!

-Baj van kislány?-lépett mellé Dashwood. Tiana elmosolyodott.

-Csak elgondolkodtam-mondta a bátyjának.

-Ha baj lenne, csak szólj!-mondta Dashwood

-Rendben-ígérte Tiana. Ostoba ez a Ragness..Még hogy Dashwood áruló lenne?

-Megjöttünk!-jelentette ki Shakila.

-Szuper!-lelkesedett Ragness és odalejtett Shakila mellé-Mártózzunk meg!-majd előrenézett és enyhe értetlenséggel az arcán megkérdezte-Hol a folyó?

Shakila előresétált és megállt a több száz méteres mélységű szakadék szélénél, majd lenézett-Ha jól látom ott lent-mondta elcsigázott hangon.

Főhősünk, Cani, aki eddig Mayyel csevegett most előreügetett Shakilához.

-Aj ne! Most hogy kelünk át? Nem igazán erre számítottam…

-Mi van ha valahol van errefelé egy híd?-vetette fel Ragness.

-Híd, a vadon kellős közepén? Ó, fogd már be Ragness!- pirított rá Tiana.

-Pedig igaza van!-csendült fel egy hang. Hátranéztek: egy fekete fehér kékszemű nőstény állt előttük és barátságosan mosolygott.

-Sziasztok!-köszönt-Shelai a nevem, és itt élek.

-Te egy szakadékban élsz?-kérdezte meghökkenten Ragness.

-Ne legyél már ilyen hülye! Egy szakadékban nem lehet élni!-tromfolta le Tiana újból.

-Pedig megint igaza van- mondta Shelai derűs mosollyal. Ragness büszkén kihúzta magát.

-Mi?- Shalkila értetlenül meredt a szukára.

-Azt akarod mondani hogy te ott élsz?-mutatott a szakadék felé.

-Igen!- bólintott Shelai.-És át is vezetlek ha kell! Nem gond.

-Én nem bíznék meg benne!- mondta Dashwood hirtelen. Mindenki felé fordult.- Nem is tudjuk hogy ki ő vagy mit akar- magyarázkodott a hím.

-De hiszen mondtam már hogy a nevem Shelai és…

-Hogy kerültél ide?- Dashwood szúrósan nézett-És miért itt élsz?

-Nem tudom hogy kerültem ide- mondta Shelai- Valamitől elvesztettem az emlékezetemet, de fogalmam sincs mitől. Nem emlékszem a múltamra- mondta mélabúsan- És azért élek itt mert…a legrégebbi emlékem az hogy itt vagyok és magamhoz térek. Azóta se mentem innen el, de meg ne kérdezd miért! Talán mert reménykedem hogyha itt maradok egyszer megtudom a múltat. Jól ismerem a környéket- mutatott a szakadék felé. –De most következzen hogy TI kik vagytok és mit akartok!

Shakila röviden elmagyarázta a küldetés célját. Shelai figyelmesen halgatta őket.

-Értem-mondta aztán- Nos, mindent a jó ügyért! Gyertek utánam- azzal szélsebesen elindult. A kis csapat alig bírt járást tartani vele, kivéve Dashwoodot akimég Tianát is támogatta. Ragness nemegyszer orra bukott a saját lábában, aminek egy kupac Ragnesst szidalmazó farkas lett az eredménye egymás hegyén-hátán. Shelai vigyorogva hátranézett.

-Látszik hogy nem szoktátok meg még a járást- jegyezte meg. Kis idő múlva odaértek egy sziklafalhoz, ami majdnem kettészelte a folyót és a szakadékot, csak egy hasadás volt rajta amin a folyó átzúgott. A sziklafal szélén keskeny perem vezetett végig.

-Gyertek! - Shelai rálépett a peremre.- Vigyázzatok: Nagyon keskeny, csúszós, és még törik is. Ha leesel akkor nagy valószínűséggel meghalsz- jelentette ki derűsen.

-Lehet hogy ez nem jó ötlet- Ragness hangja bizonytalanul csengett.

-Nyugi, legfeljebb lezuhansz és meghalsz. Szerintem nem fogunk leesni, ne nyugtalankodj! De ha mégis, lehet hogy a sziklákra esel és szétloccsan a fejed. Még mindig jobb mint megfulladni, nem igaz?- kacsintott Shelai.

-Ezt a töretlen optimizmust- dünnyögte Cani. Tiana halkan kuncogott. A kis csapat előreindult a cseppet sem bizalomgerjesztő sziklaösvényen. Shelai haladt elől és megállás nélkül csevegett. -Nemsokára meglátjátok hol lakom- mondta- Egy sziklába vájta barlangban ! Nagyon szép ahogy csorog le a víz mint egy fátyol…- áradozott. Shelai úgy lépkedett a kőpárkányon mint egy született balerina, a többiek pedig szerencsétlenkedtek- kivéve persze Mr. Tökéletes Dashwoodot, ahogy Ragness nevezte. Nemsokára a sziklaösvény egy kis barlangba torkollott.

-Na, itt lakom!- jelentette ki Shelai. A látvány káprázatos volt: a kis barlang falán ezüst zuhatagok omlottak le, és a beszűrődő nap mintha ragyogást varázsolt volna a vízbe.

-Wow ez nagyon…de nagyon..húú…-ámuldozott Ragness.

-Tényleg szép- jegyezte meg Shakila.- Na, mehetünk?

-De itt alhatnánk éjszaka! Meg tudnánk húzni magunkat!- mondta Ragness aki láthatólag máris beleszeretett a kis lakosztályba.

-Sietnünk kell- tromfolta le Shakila.- Mint tudjuk az idő pénz!

-Kinek kell itt pénz?- nézett ártatlanul Ragness.

-Ez egy szólásmondás Ragness- segítette ki Cani.

-Ez olyan mint a „pénznek nincs szaga”- mondta Tiana segítőkészen.

-Vagy mint a Veni, vidi, visa- Jöttem láttam, shoppingoltam!- vihogott Dashwood.- Vagy az „alea iacta est”! A kocka el van veszve!

-Jaj de vicces- grimaszolt Shakila- Induljunk tovább különben kifutunk az időből!

-Mit is lehet várni egy rabszolgahajcsártól,- sóhajtott Ragness és kifarolt a barlangból.

-Viccesek vagytok ahogy veszekedtek- kuncogott Shelai.

-Ez nem volt veszekedés. Ha egy igazi veszekedést hallottál volna már inkább a folyóba ugrottál volna- mondta Cani.

-Hát igen, ahogy Tiana visít azt nem lehet elviselni- mondta Ragness. Dashwood rögtön a hugicája védelmére sietett.

-Te csak ne beszélj! Tudod hogy éjjelente hogy horkolsz?

-Te meg annyit zabálsz hogy reng alattad a szikla- vágott vissza Ragness.

-Fiúk, elég- mondta May.- Ne vitázzatok!

-Látom May önként felvetted a békítő szerepét- kuncogott Cani.

Ebben a pillanatban Tiana megtorpant, amitől Ragness hátraesett és a földhöz préselte Dashwoodot.

-Uramatyám! És még én vagyok a túlsúlyos!- nyögte Dashwood, mire Ragness gyorsan lekászálódott róla.

-Tiana baj van?- kérdezte Cani.

-Szédülök- nyögte Tiana.

-Máskor azt mondanám hogy egye fene, szédülsz, pihenj le, de egy szakadék szélén azért más a helyzet- mondta Shakila aggodalmasan.

-Hasogat a fejem- zihálta Tiana –Nem állhatunk meg?

-Tiana, minnél előbb parton kell lenni hogy kezelni tudjalak-Shakila hangjából aggodalom csendült ki.- Valószínűleg a méreg lesz…

-Fiúk-lányok van egy kis gond- harsant Shelai hangja előről. Elérkeztünk a párkány széléhez. Itt folyik át a folyó. Ugranunk kell.

Tiana felnyögött. –Nem..fog..menni..

-Tiana, most még csak fáj a fejed, semmi pánik! Át tudod ugrani! Látod, Shelai is átugrotta! – nézett Shakila a nőstényra, aztán nekirugaszkodott és átugrotta.

-Látod, nekem is megy!- kiáltott át.

Cani és May követték a példáját.

-Gyere Tia!!- hívták. Tiana rászánta magát és remegő manccsal közel lépett a párkány széléhez. Ekkor Ragness, aki Tiana mögöt állt, előrebukott, és beletaszította Tianát a szakadékba, majd hajszál híján ő is leesett.

-TIANA!- üvöltött Dashwood és megragadta a leesni készülő Ragnesst. De nem azért hogy felhúzza, hanem le akarta lökni.

-NE! Hagyd őt!- parancsolt rá Shakila, mire Dashwood felhúzta Ragnesst és ő Tiana után ugrott.

-Én…Valamin elestem! Nem volt szándékos!!- zihálta Ragness. Mindannyian fürksézték a vizet.

-Életben vannak!- kiáltott fel May és egy kis pontra mutatott az üvöltő folyóban ami kétségbeesetten tempózott.

-Gyorsan! Fussunk le a partra akkor talán még elérhetjük őket!- kiáltott Shelai. Mindannyian futásnak eredtek. Könnyen lezuhanhattak volna a száguldás közben, de a sors óvó keze nem engedett több áldozatot. Caniék a partra érve megpróbálták beérni a folyó sodorta Daswoodot és Tianát, de a folyó túlságosan gyors volt. Ekkor May leült és halkan mormolni kezdett. –Samma, samma musa. –ismételgette egymás után majd a nyakában lévő félhold gyengén felizzott. Shakila és Cani szeme összevillant- Eram hőn áhított kincse tényleg náluk van…Csoda történt. A folyó irány megfordult egy pillanatra és Dashwoodékat kisodorta a partra, majd újra visszaállt a rend, mikor May abbahagyta a kántálást és összerogyott.

-May! Ne!- ugrott oda Cani.

-hagyd!- mondta Shakila.- Most pihennie kell, ne zargasd!

Majd segítettek kihúzni Tianát és Dashwoodot.

-Köszönöm-Tiana köhögve nézett a bátyjára és egy puszit adott neki.-Valaki meglökött hátulról.

-Én sem tudom hogyan történt- mondta Ragness pironkodva. A kínos csendben mindenki szeme vádlón meredt rá, Dashwoodé ellenségesen csillogott. Shelai közbeszólt, megtörve a csendet: -megengeditek hogy veletek menjek?

-Tényleg ezt akarod?- kérdezte meglepetten Shakila.

-Igen. Így talán rábukkanok a múltamra- mosolygott Shelai. Shakila biccentett majd a farkasokhoz szólt: - megérdemlünk ezek után egy kis pihenést. Itt megállunk- jelenette be és elvonszolta magát egy fa tövéhez. Cani követte a példáját és közben Ragnessen gondolkodott: a pajkos tekintet mintha msot valahogy rémült lett volna..és sanda…Megborzongott. Titkok és kételyek. Előbb utóbb beleőrülök, gondolta fásultan és lehajtotta a fejét , majd körülvették lidérces álmainak visongó démonai és titokzatos cselszövői, és farkasok, akik barátból árulóvá lettek.