12. fejezet- A tökéletes hódoló

Grishmark összeszorult szívvel nézte ahogy Mist Brassal csveg a tisztáson. Persze észrevehetetlennek vélte magát, bár ha tudta volna hogy Misték épp arról beszélnek hogy Grishmark még elrejtőzni sem tud, valószínű elfutott volna szégyenében.

-Búúú!- kiáltott ekkor egy hang a háta mögött. Grishmark helyből 5 métert ugrott majd megpördült: Eram herceg állt mögötte.

-Uram?- zihálta- Na...de...nagyuram...

-Szervusz Grishmark!- köszönt negédesen Eram mintha mi sem történt volna. -Tudom mire gondolsz de felesleges szóvá tenned...Tudod néha a magamfajta tökéletes személyiségeknek is szükségük van arra hogy kiéljék gyerekes énjüket, nem igaz? 

- Persze uram- dadogta Grishmark még mindig a megrázkódtatás hatása alatt.

-Nos, meglehetősen unatkoztam- folytatta Eram-Ezért úgy döntöttem belevágok életem legnagyobb feladatába.

-Uram mire céloz? kérdezte gyanakodva Grishmark.

-Tökéletes hódolót faragok belőled- bökte mellbe Eram a démont.

-Belőlem, uram?- hökkent meg Grishmark.

-Ugye hogy hihetetlennek hangzik?- kacsintott Eram.- Csukd be a szájadat mielőtt belerepül egy légy- javasolta mire Grishmark becsukta a száját, majd ismét kinyitotta hogy akadozva kérdezze:

-És uram hogy szándékozik ezt véghezvinni?

-Az már az én dolgom- felelte Eram- Egy zseninek semmi sem lehetetlen...

Pár perccel később Grishmark figyelmesen hallgatta főnökét aki fel-alá járkált az oltár előtt.

-Nos. Ugyebár el kell érnem hogy ne legyél ilyen szerencsétlen. Esetleg nem szivatlak annyit, de ezt még meggondolom. Kell hogy legyen önbecsülésed! Mondd, szeretd önmagadat?

-Hát....Izé...nem nagyon- makogta a démon.

-Látod ez a baj veled. Legjobban ugyanis magadat kell szeretned, ez az egészséges ego alapja. Mindjuk nincs is mire büszkének lenned... Mondd Grishmark nem villanyoz fel hogy a világ legszánalmasabb és legbalfácánabb alakja vagy?- kérdezte Eram gonoszkodva.

-Nem igazán- motyogta Grishmark.

-Látod, engem se- sóhajtott a herceg- Nincs könnyű dolgom veled. Nos, ha Mist bele is szeretne valakibe, az olyasvalaki lene, akit tisztel is, de benned nem sok tisztelnivalót lát az ember...Kell hogy legyen egy minimális önbizalmad. Tudod mi erre a legjobb módszer? Ha kiépítjük az egódat. Az ego alapja. te, te és te magad. A saját magad érdekeit nézed és bármilyen is vagy, szereted önmagadat. Felfogtad?

-Nagyjából. De mit szeressek önmagamban?

-Például hogy nekem szolgálhatsz-vágta rá Eram- Ha már eléggé fejlett egoista szinten álsz megteheted hogy senkire sem nézel fel. Ha mégis valaki magasabb lenne nálad, mereven magad elé nézve beszélsz hozzá.De neked ezt nem ajánlom, mert azonmód úgy nyakon törülnélek hogy kis atomokra esnél szét- mondta szinte kedves hangon.-Mutasd meg Mistnek hogy nem vagy olyan idióta mint amilyennek hittek! ~még annál is idiótább vagy~tette hozzá Eram gondolatban.

-Érd el hogy legalább MINIMÁLISAN tiszteljenek!

-Na és hogyan?- szerencsétlenkedett Grishmark.

-Mit tudom én! Pofon vágsz valakit!- fortyant fel Eram. -Még ezt sem tudod egymagad kitalálni?

Grishmark kkihúzta magát.

-Indulok- jelentette ki és elmasírozott. Nemsokára visszatért: dagadt fejjel és vérző orral.

-Jó ég, megint mit csináltál?!- sopánkodott Eram- Csak azt ne mondd hogy elgáncsolt egy fagyökér vagy elbotlottál a saját lábadban mert azonmód megölöm maga de előbb még felnégyellek téged csinos kis kockákra! Mit csináltál te istenbarma? 

-Pofon vágtam Brast- mondta Grishmark szerencsétlen képpel.

-Hogy MIT csináltál?- meredt rá döbbenten Eram- Hát ez nem lehet igaz! Te tényleg komolyan vetted amit mondtam?

Grishmark bólogatott és keservesen hozzátette: -Ráadásul Mist is látta az egészet.

-Remek. Fuccs a tervnek. Belőled nem lehet hódolót faragni, de még normális egyént sem! Úgy látszik neked továbbra is az álmodozás marad. Pedig bennem megvolt minden segítő szándék! Amikor én próbálkoztam ilyesmivel a csaj úgy belém esett hogy feneketlen kútba se lehet jobban.

-Uram volt szerelmes?- hökkent meg a démon.

-Nem. Csak biztos akartam lenni benne hogy erre is képes lennék- mondta Eram aztán fejcsóválva Grishmarkra nézett. -Eddig azt hittem bármire képes vagyok, de úgy látszik, kiirtani belőled a hülyeséget a lehetetlennek egyenértékű!- sóhajtott a harceg. -Hát igen. Kutyából nem lesz szalonna!