Réges-régen történt...

Még a kezdetek kezdetén a vadon felett nem uralkodott senki. Még nem taposták farkasmancsok ennek a vidéknek a földjét, és nem töltötte meg vonyítás éneke az éjszakát. Csupán az öt ősöreg szellem élt fenn, ott, ahol senki se tudja mi rejtőzhet: a tűz, a víz, a föld, a levegő és az idő szelleme. És a farkasok? ... Minden a Holdszellem és Napszellem énekével kezdődött.

Ők ketten alkottak valamit, amihez semmi nem volt fogható az egész földön. Megalkották az első két farkast. Úgy nevezték őket: Aloitamirjak és Jager, a fény és a sötétség, az egymást tökéletesen kiegészítő pár.

Évekig éltek ketten, boldogan. Noha ők voltak az első farkasok, nem ők voltak az egyetlenek, erről a két nagy szellem gondoskodott. Miután megteremtették gyermekeiket, örökre eltűntek, a farkasok pedig családokat alapítottak, falkákba tömörültek. Ahogy telt-múlt az idő, Aloitának és Jagernek kölyke született. Azegundnak nevezték, amely annyit tesz: homály, hisz a fény és sötét nászából született. Élhettek volna tovább, így hárman, de a szeszélyes sorsnak más tervei voltak...

Egy napon Aloitamirjak összetalálkozott egy idegennel, ami különös volt, hiszen igyekett kölykével minnél elszigeteltebb helyre költözni, hogy annak bántódása ne essen. Figyelmeztetően rámordult az ismeretlenre, miközben végigmérte. Már az első pillantásra megragadta a figyelmét a hím. A vándor visszamorgott, de szemei kíváncsian csillogtak. Miután a hím nem mutatott ellenséges szándékot, beszélgetni kezdtek...Lecter kedvesen szólt Aloitához, és volt benne valami, amit Jagerban sosem érzett. Ha a hímre gondolt, a szíve gyorsabban kezdett verni, és megmagyarázhatatlan izgalom fogta el.
Aloitamirjak menthetetlenül szerelmes lett. Hiába teremtették őket egymásnak Jagerral a szellemek, a szerelemnek nem tudnak parancsolni. Aloita zavart volt, nem tudta mitévő legyen. Nem akart senkinek ártani, gyötörték az érzelmei, amelyek Lecterhez hajtották. Végül odáig fajult a dolog, hogy újabb kisfarkas érkezett. Aloitamirjak nem akart hazudni Jagernak, bevallott mindent. Bár ne tette volna... Jager nem bírta el a veszteséget. Meg volt róla győződve, hogy egymáshoz tartoznak, és ez nem is lehet másképp. Egy egész napi kóborlás után késő este tért haza. De szándékai sötétek voltak...

Álmában ölte meg Aloitamirjakot. A szerelemtől úgy eszét vesztette, hogy már a kicsi Azegund se érdekelte. Hajnalig futott, keresztül az erdőn, majd a szurdokhoz érve levetette magát. Így múlt el Jager, a társ és apa, és így született meg Jager, a sötétség kegyetlen szelleme. Ami a kölyköket illeti, mindketten megmenekültek. Lecter rájuk talált, és magával vitte, majd az Ezüstfalkai Blue-ra bízta őket. Félt tőle, hogy Jager haragja a kicsiket is utolérheti, ha vele maradnak.

Aloitamirjak maga is szellemmé vált, méghozzá a leghatalmasabb szellemmé, minden szellemek parancsolójává. Az, hogy saját szívét merte követni, és megőrizte lelkiismeretének tisztaságát, kiemelte őt a többiek közül. Azóta is őhozzá fohászkodnak a farkasok, és az ő nevét éltetik. Aloitamirjak legendája örökké fennmarad az emlékezetükben.